Ibiza 1/2

2014.10.26 00:00

Miért éppen Ibiza?
Kattints a zenére és amíg hallgatod olvasd a beszámolót: www.youtube.com/watch?v=RwRdwH_FhU8

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly anyáék kb. véletlenül az üdülőjogukkal pont Ibizára kaptak apartmant, és annyira megtetszett nekik a gyönyörű sötét és türkizkék meleg tenger, hogy idén már két hétre foglaltak. Kora tavasszal úgy döntöttünk barátnőmmel, Krisztivel, hogy ha anyáékat nem zavarjuk, velük töltjük az első hetet és meg is vettük a repülőjegyünket. Majd megkezdődött a visszaszámlálás. 6 hónap.. 3 hónap..
Közben érlelődött Ádámban is a gondolat, hogy idén a szabad 1 hónapunkat miért ne tölthetnénk Ibizán, nyilván ott is van internet, tudunk tehát dolgozni, a spanyol hangulatot meg nagyon megszerettük két éve. Így elterveztük, hogy miután Kriszti hazament, Ádám kijön és míg anyáéknál a szállás megoldott, bőven lesz időnk saját apartmant találni.
1 hónap.. 15 nap… és holnap augusztus 30-án indulás!

Augusztus 30. Szombat
Kriszti és én is délelőtt indultunk, mindkettőnk előtt nagy út állt. Míg Krisztinek Bécsbe kellett eljutnia és onnan jött repülővel, nekem Lyonba kellett eljussak. Végül 30 perc eltéréssel landoltunk Ibizán mindketten. Tökéletes összhang! 5 perccel az elhíresült buli szigeten történt landolás után már egy ismeretlen autójában robogtunk a sötét éjszakában a remélt autó kölcsönző felé. Mikor tébláboltunk a reptér kijáratánál, hogy hol lehet a kölcsönző, egy pasi lépett hozzánk és megkérdezte segíthet-e? Hát megmutattuk neki a papírunkat, mire felkiáltott: Szuper én ott dolgozom engem kerestek, elviszlek titeket! Hát jó.. míg követtük a pasit a parkolóban elhatároztuk csak akkor szállunk be, ha egy nagy furgonja van amin „OK Rent Car” felirat szerepel (kölcsönzőnk neve). Olyan autója volt.
Kb. 1 óra után már a kormánynál ültünk és Kriszti navigálásával igen könnyen eljutottunk a szálláshoz, ami a fővárostól (Eivissa) kb. 30 perc autó útra volt San Antoni (2. legnagyobb város) mellett 3 km-re egy kis üdülő körzetben.

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap
Természetesen egyből a legszebb strandra mentünk. Legalábbis anyáék ezt állították. Persze gyönyörű volt, de úgy gondoltuk tuti van szebb is majd mi felfedezzük, ők biztos kevés helyen jártak tavaly. (Sose hisz a gyerek a szülőnek!?) De nem. Sok helyen megfordultunk, de ezen a Platges de Compte-n a leggyönyörűbb a tenger színe, oly átlátszó hogy a halakat, amik a part közvetlen közelében a lábunk alatt úszkálnak, szemüveg nélkül is jól látni. Hatalmas sziklák tövében egy étteremmel elválasztva két kisebb homokos part van. Ráadásul a naplementét gyönyörűen látni, estére talán még többen jönnek a partra emiatt, s amit lebukik a Nap tapsolás és hangos Ibiza, Ibiza kiáltások hallatszanak.

Azt hiszem ezen az első estén már be is mentünk San Antoniba felfedezni a buli helyeket. Háát lehet kiöregedtünk.. :D A pokol utcáját megismerhettük (saját elnevezésünk). Egy utca végig kis discokkal és bárokkal ahonnan mindenféle „zene” szólt. Az utcán nem is lehetett kivenni honnan melyik számot halljuk. Részeg angol fiatalok tömege, fekete árusok és discoba csalogató lányok, akik fogdosnak és megállítanak, hogy térjünk be vagy vegyünk valamit tőlük. Egy koktélt legalább megittunk volna, de itt olyan se volt, csak és kizárólag 1 literes mennyiségben lehetett megvenni azt, pohárral nem! Meg voltunk lepődve, nem erre számítottunk.
(Később Ádám felvilágosított, hogy San Antonio az angol (spórolósabb) fiatalok kedvelt helye, az angolok pedig igénytelen alkoholisták.. így semmit ne várjunk ettől a várostól. Ha igényes bulit szeretnénk azt Ibiza fővárosában találjuk. Ezután a recepciós is felvilágosított minket, hogy itt olyan pop zene sehol nem lesz discoban, mint amire mi vágyunk itt a tuc-tuc, house, minimal.. mittudomén mi van… Így hát a nagy Ibizai bulizásunk Krisztivel, annyiban merült ki hogy egyszer mikor felfedeztük 3 igényes pub-ot San Antoniba ittunk egy pohár koktélt - de erről majd később)

A Pokol utcája

Hétfő
Bementünk Eivissába. Felmásztunk vagy 40 fokban a Dart Villá-hoz, azaz az óvárosba. Meg szerettük volna nézni a templomot is, de hétfőnként zárva van. Mivel igencsak meleg volt és ráadásul szieszta időben voltunk kb. egy lélekkel sem találkoztunk. Hamar átmentünk Playa den Bossára a híres buli Ibiza fővárosi tengerpartra. Voltak azért sokan, de nem rengetegen és bulit nem igen láttunk. Kb. 1-2 órát napoztunk, sétáltunk ezen a parton, majd átmentünk egy másik strandra amiről kiderült hogy nudisták kedvelt partja. Igencsak vicces volt, mikor lehorgasztott fejjel baktattunk előre a homokban, hogy helyet találjunk és mikor felnéztünk mindenki pucér volt körülöttünk. Mivel volt pár fürdőruhás is ezért hát mi is ott maradtunk és csak estefelé értünk haza.Itt nem volt olyan szép átlátszó a víz, inkább sötét és erősen hullámzott, sok volt a moszat-hínár benne ezért melegebb is volt. Persze alapjában véve 28 fok körül mozgott a tenger vize így még mi sem panaszkodhattunk.

Eivissa

Playa den Bossa (jó nagy a tömeg :)



Platja des Cavallet

Kedd
Hmm, azt hiszem ezen a napon mentünk a Playa Bassa nevű strandra, ami a szállásunk közelében van. Kis öböl, csodálatos átlátszó meleg víz, és van olcsó büfé is nem csak méregdrága étterem. Ezen a napon sikeresen rávettem Krisztit, hogy jöjjön el velem Jetskizni. Eléggé tartott tőle, de a végén majd megőrült, hogy mennyire jó, hogy rábeszéltem és nagyon tetszett neki! Úgyhogy minden jó, ha a vége jó.

Szerda
Ma délelőtt a hippi piacra mentünk Es Canar-ba (Eivissiától még északabbra). Anyáék is jöttek, külön kocsival mentünk. Nem sokat időztünk a piacon, mert nagyon meleg és nagy tömeg volt a sátrak között. Érdekes kirakodóvásár, olyan mint máshol egy piac csak kicsit hippisebb cuccokat árulnak. Valahol zene is szólt és voltak (élő)ember szobrok is.



Ezután egy közeli strandot néztünk meg ami az útikönyv szerint csodás de a valóságban nem nagyon volt az, semmi különös elhagyatott part, koszos víz. (Ha azt írom koszos, nem úgy koszos, ahogy gondolnánk, hanem hogy moszat vagy levélfélék vannak benne ami ránk tapad, vagy kellemetlen a szaga a parton, míg máshol gyönyör átlátszó amúgy a víz)
Tehát itt nem sokáig időztünk. Anyáéktól elváltunk és elindultunk megnézni a sziget legészakibb pontját Portinatx-ot. Azt írta a könyv, hogy ott is csodás part vár ránk… Rendkívül kanyargós volt az út, nem csak szerpentin jobbra balra, hanem fel és le is, mint egy hullámvasút. Ilyet még nem láttam pedig sok hegységben megfordultam már, pedig itt csak dombok vannak nem is ezres hegyek. (A legmagasabb hegyük 480m magas.) Szóval útba ejtettük San Joan városát, mert volt ott egy apartman, amit kinéztünk a következő hónapra és gondoltuk hátha megtaláljuk a fotó alapján (nem találtuk, később kiderült nem is abba a faluban volt). Egy étterembe bekéredzkedtünk enni. Azért így írom mert du. 16 óra volt és ilyenkor nem lehet enni sehol, pont mint a franciáklnál. Se nem ebédidő, se nem vacsoraidő. Azért összedobtak nekünk egy tapasz tálat: sonka, pirítósok, padlizsánkrém, paradicsom, olivabogyó, humusz ilyesmik. Persze jó borsos árat fizettünk, mert ez Iberico sonka volt, aminek kilója még a legolcsóbb hentesnél is 45 euró. (pont ennyire finom is) 

Aztán eljutottunk a Portinatx-i csodás strandra, de nem hittük el, hogy ez komoly-e, így megkérdeztük tényleg ott vagyunk e ahol gondoljuk. Egy mini (50m hosszú és 20m széles) strand a városban, végig motorcsónakok kikötve a part mentén, azok közt fürödtek az emberek. Elég furcsa strandokat tart szépnek ez az útikönyv. Egy kis töltésen átmászva mondjuk csodás kilátás volt egy elhagyatott sziklás partra. Arra gondoltunk ott biztos jó napozni, vagy búvárkodni hisz senki nincs ott, max át kell mászni a töltésen, ha éhes vagy mosdóba akar menni az ember.

Nem maradtunk, inkább hazafelé vettük az irányt. Egy kisebb parton még egy órácskát olvasgattunk, utána bementünk San Antoniba hátha még láthatjuk a naplementét.
Ez a város erről híres, csodás kilátása van a naplementére. Az emberek tömegével gyűlnek össze a parton a sziklákon és bámulják az eget. A 4-5 bár és étterem, ami a tenger felé néz, ilyenkor tele van teljesen. Mindenki fotózik, tapsol. A végére értünk oda. Megnéztük a híres Café del Mar nevű bárt is.

A Café del Mar (Tengeri kávézó) ötlete Ramón Guiral, Carlos Andrea és José Les agyából pattant ki 1978-ban, akik a Kanári-szigetekről érkeztek Ibizára, és azonnal elvarázsolta őket San Antonio éjszakai élete, mely már akkoriban is legendásan híres volt. A Café del Mar az ősrégi sziklák közt, különleges helyen fekszik, 40 méterre a mediterrán éghajlatú, szelíden hullámzó tengertől. A beltér 100 négyzetméteres, emeletes kialakítású, a belsőépítészeti munkák dizájnját Luis Güell, barokk stílusú elismert építész álmodta meg, melyekhez az inspirációt a tér, a tenger és a különböző, a tengerparton átélt élmények emlékében élő színek adták. A kávézó további különlegessége a mindennapos zenei kavalkád, melyet leginkább a nyugodt, dallamos, érzelgős énekekkel, férfi vagy női vokálokkal aláfestett relaxálást segítő, nemzetközi előadók által életre keltett hangzás jellemez. A naplementéhez hangulatot nyújtó zenét a bár kezdetben magnószalagon kínálta vendégeinek, később pedig (1994-ben) megjelentettek egy Café del Mar CD-sorozatot is, amely 2008-ig 15 kiadást élt meg és világszerte több mint 9 millió példányban kelt el. Leginkább chillout, chill-house és lounge stílusban, melyek andalító, nyugodt dallamai mindenkit hatalmukba kerítenek. – Számomra azért volt érdekes ez a bár, mert Ádám nagyon szereti a Café dem Mar zenét így rengeteget hallgatunk otthon ilyet, közben nem is sejtettem hogy az egész zene egy Ibizai étteremből indult..

Csütörtök
Ismét a Platges de Compten vagyunk, hisz ez a legjobb. Sanyi motorcsónakjával elmentünk felderíteni a szigeteket, meg búvárkodtunk is kicsit. Láttunk polipot! Nagyon meglepődtem, nem számítottam ilyesmire, azt hittem azok nagyon mélyen élnek. A lábam alatt volt, ha kinyújtom elérhettem volna. Kriszti eközben anyával napozott nagy nyugalomban. Este megvártuk a naplementét a parton.

Péntek
Irány Formentera!! A szomszédos gyönyörű sziget. Elterveztük, hogy majd bérelünk robogót és azzal bejárjuk a szigetet. (15 euró egy napra) Reggel kicsit rosszul éreztem magam, de gondoltam majd elmúlik. A hullámzó hajóúttól persze még jobban hányingerem lett és egyre inkább fájt a hasam. A hajóúttól Kriszti is rosszul lett... Így kikötés után egy ideig ültünk a betonon és vártuk, hogy magunkhoz térjünk. Úgy döntöttünk nem bérelünk robogót, mert én nem bírtam volna vezetni. Így tettünk egy kicsinek tervezett sétát, amiből végül talán több mint 1-1,5óraa gyaloglás lett a tűző Napon. Egy sólepárlót néztünk meg és onnan gyalogoltunk az Illetes partra. Ott napoztunk egész nap. Csodálatos tiszta és átlátszó vize volt, hátrébb kék, de a part közvetlen közelében mintha fehér lett volna a víz, mint a legszebb trópusi strandok egyike, csak pálmafa nem volt.

Eközben továbbra is rosszul éreztem magam már délután volt, de még 2 db keksznél többet nem ettem. Elmentünk az étterembe (nagyon drága.. elég ritka az olyan part ahol normális áron lehet bármit kapni amúgy, sajnos) 1-1 szelet dinnyét vettünk. Ettől kicsit jobban lettem pont mikor már indultunk vissza a kikötőbe (visszafelé már busszal mentünk). Mire odaértünk Kriszti rosszul lett, annyira fájt a hasa, hogy mikor Ibizára visszaértünk alig bírt eljönni a kocsihoz, mire odaért már hányingere lett. Én akkor már jobban voltam, így haza tudtam vezetni.
Egyikünk sem evett, lefeküdtünk azonnal aludni. 22-23 fele mikor anyáék vacsorából hazaértek anya megnézett és közölte legalább 39 fokos lázam van.. hát régen, nagyon rég voltam lázas főleg ennyire, így nem tudtam hogy ez tényleg láz vagy csak leégtem és azért érzem hogy tüzel az egész testem de a szemgolyóm is, nagyon durva volt. Borogattam a fejem akkor már vagy 2 órája. Mivel nem volt persze lázcsillapítónk de amúgy legalább 20 féle gyógyszerünk volt.. ezért 15 év után újra be kellett álljak a hideg zuhany alá. Wáá borzasztó volt, de utána tényleg jobb lett és végigaludtam az éjszakát. Másnap megnéztem milyen hőfokon kezdtem a „hideg” vizes zuhanyzást és olyan forró víz volt hogy nem bírtam alá állni, ezt tegnap lázasan jéghidegnek éreztem… érdekes.
(Nem tudni mitől kaptuk el ezt a vírust, valószínű szerdán mikor anyáéktól külön voltunk, mást ettünk és ittunk kaphattunk el valamit, csütörtökön lappangott és péntekre rosszul lettünk. Nem tudni. Mindenesetre azóta bár nagyon szerettem volna, nem mertem újra minifánkot venni a San Antoni kikötőjében :-) )

Szombat
Utolsó napunk, Kriszti vasárnap megy haza. De egyikünk sem bír megmozdulni, nagyon gyengék voltunk. Kriszti szerencsére nem lett lázas és én is csak éjjel voltam, tegnaphoz képest jobban vagyunk. Enni egyikünk sem bírt, vajas pirítóst kaptunk és kefirt. Olyan 18 órakor azért lementünk egy órára a medencéhez, Kriszti már fürdött is egyet én csak ovlasgattam az árnyékban.

Vasárnap
Mivel a reptérre csak 15 fele kellett induljunk, ezért még délben 1-2 órára lementünk a szállás melletti kis strandra hogy egy utolsó tudjon Kriszti mártózni a tengerben. Ma már jól vagyunk. Anya is eljött velünk a reptérre, elbúcsúztunk Krisztitől.

Folyt.köv.