A kétarcú sziget

Így köszönt Guadeloupe

Megérkeztünk itteni idő szerint 15 órakor, dög meleg, millió pálmafa a reptéren. Gyönyörű. Nem volt olyan fullasztó a levegő mint a Seycellesen. Még a terminálba igen, de mikor kiértünk már nem. Olyan 33 fok volt. Kocsit béreltünk, majd elindultunk megkeresni a szállást.

A szigetet úgy képzeljétek el, mint egy pillangó alakot. Mi most a bal felén lakunk, ami dombos és van egy 1400m magas vulkán rajta, tiszta dzsungel az egész, nemzeti park a nagy része. A szigetnek ezen a fele fölött mindig van egy kis felhő, nyilván a hegyek miatt. (de lehet csak most a csapadékos évszakban) Itt nincs fehér homokos part, meredek sziklás a part csak néhol van kisebb fekete homokos part. De megnéztük közelebbről és ez a fekete homok is nagyon szép, vannak benne fehér csillámok és fénylik. Meg érdekes hogy fekete! Ilyet sem láttam még. Itt, ahogy látjuk főleg őslakók vannak, mindenki fekete, nincsenek turista éttermek, boltok, ilyesmi. Szerencsére azért van egy nagy ABC amibe minden francia étel kapható, tehát nem fogunk éhen halni, mint a Seycellesen. Reménykedtünk ebben, hisz ez Francia megye, márpedig a franciáknak, ha itt vannak a nyaralóik, akkor csak olyan lehet, hogy van étel is nekik. (túl kényesek hogy kibírják őskajával)

A sziget másik fele teljesen lapos síkság, és állítólag ott vannak a fehér homokos partok. Illetve ott vannak a turista városok. Oda megyünk az utolsó héten lakni. Ez most jelenleg kb. 1-1,5 órányira van tőlünk, mert ezen a felén a szigetnek elég kanyargós, kicsi az út, lassan lehet haladni. A sziget legkanyargósabb részén lakunk (térképből ítélve). Mindig kell egy B6 mielőtt elindulunk.

A kettő összeszűkülésénél van a reptér és vannak a mangrove erdők, majd megyünk oda is.

(Első kirándulásunkkor kérszült a fotó, a dombos sziget félről áttekintve a lapos felé. Elég nedves a levegő, így nehéz távolba fotózni)

A szállásunkhoz a parttól kell felkanyarodni a dombok közé. Van előtte egy kis falu, ahol van egy pékség is. Ezt lehagyva az erdőbe beérve található a kis kunyhónk. „Város” 5-10km-re van. Van szomszédunk, de nem lát át, mi se hozzá, és alig halljuk, nagyon csendesek (egy ház van ketté osztva). A tulajdonosok itt laknak mellettünk másik házba (valahol, azt se láttuk még eltakarják a fák) de ma elmentek nyaralni Kubába :D Amúgy franciák és 13 éve jártak ide nyaralni és 3 éve laknak itt folyamatosan, nagyon kedvesek.

Szóval egy kis faházikó ez, egy terasszal. A terasz egyik fele fedett, a másik nyitott, így napozni is lehet meg árnyékban lenni. Bár a ház nyugati fekvésű és nagyon sok fa veszi körbe így 90%-ban árnyékot kapunk, néha van a terasz egy egy részén napsütés. De legalább kellemes az idő egy pólóban el lehet lenni, megfelelő munkához, olvasáshoz, pihenéshez, nincs az hogy ránk tűz a Nap és megdöglünk.. Ha akarjuk a napágyat odahúzzuk a napfényfoltra és akkor lehet napozni.  Van egy kis jakuzzi is, de megmondom még olyan melegem nem volt itt a háznál (a városba volt, a beton közt 40 fokban) hogy bele akarjak menni és hideg is a vize, így egyenlőre csak térdig vagy derékig voltunk benne, álldogáltunk vagy lábunkat belelógatva ültünk a szélén. 15 órától odasüt rá a Nap így abban álldogálva napozunk. Igen, tehát nyugatra nézünk, ami azt jelenti a Napot kb. 14-15 óra fele látjuk meg majd 18 órakor beleesik előttünk a tengerbe. A kilátásunkra nem tudok szavakat. Körbenézek és egy épületet sem látni (persze mögöttünk hallom az autókat, mivel beláthatatlan kanyarok vannak, mindig dudálnak, de azért nem sűrűn jönnek) szóval csak a növényeket, dzsungelt lehet látni, majd ha továbbnézünk az erdő felett a tengert, minden nap a naplementét. Csodálatos. Csak nagyon nehéz lefotózni, nem sikerül. Az erdő sötét, a háttér a tenger és az ég világos. Erre lenne jó a nyáron vásárolt polárszűrő csak Pesten hagytam az átalakítóját és nem tudom feltenni a gépre. Megpróbáltam a gép elé tartani a másik kezemmel..

Úgy kb. 1 hét múlva a dzsungelben rájöttem hogy van egy nagyszerű beállítás a gépemen "fényes tárgyak fotózása". Bár azt gondolná az ember hogy ezt nagy fényben kell alkalmazni, de igazából akkor tesz legnagyobb segítsget ha sötét helyen akarsz fotózni valamit ami mögül éles fény jön. Így például nagyon jó fotók készültek a dzsungelben (lombkorona könnyen fotózható) és tudtam a ház körül is fotózni úgy hogy látszódjanak a növények is, látszódjon a tenger is és az ég is!

A konyha ablaka a teraszra néz, kis pult van az ablaknál, mintha egy bárpultot üzemeltetnék a trópusokon. A hálószobából kinézve is a fákat látjuk éjszaka, feketék, olyan az ablakkerettel, mint egy festmény. A hálószoba akkora hogy egy kis szekrény van benne és az ágy. Az ágy körül végig van szúnyogháló, így elég jól védve vagyunk az állatkáktól, bár a hálószobába még nem nagyon jöttek be (ált. csukjuk az ajtót, az ablak meg szúnyoghálós. Bár ma egy gekkó volt bent, de az annyira gyors hogy nem tudtuk kiterelni. Viszont ő nem is bánt, nem is félelmetes szóval maradhat, majd kimegy) A ház nem nagy, pont elég, kényelmesen el lehet benne férni. A fürdőszobától tartottam kicsit, de mondom, ezek franciák, tehát úgy meg van csinálva, mint valami hotelben. Végig ki van csempézve tiszta, teljesen újnak tűnik.

www.youtube.com/watch?v=KJKYD5dGNuM&feature=youtu.be

Felkészültem lélekben arra, hogy lesz sok szúnyog, lesznek bogarak, pókok meg gekkók. (pókot még nem láttam amúgy csak olyan kisebb kaszáspók szerűt, egy 1cm-es monddjuk evés közben a szendvicsemre esett..) A tulajdonosok mondták is hogy most az esős évszakban sok a szúnyog, fekete dolgokra jönnek (pl. TV körül mindig csomó van). Kicsit tartottunk tőle, mert Ádámot nagyon szeretik, Ibizán naplementekor 5 perc alatt 10 csípést kap. De első este csak 1-1 csípést kaptunk. Hmm érdekes, megörültünk lehet nem szeretnek ezek minket. Amúgy kb. 3szor kisebbek, mint az otthoniak és nem zümmögnek. De azóta van valami, ami csipked megállás nélkül, de szerintünk nem a szúnyog. Mert ez egyszer jön és akkor kapunk 5-6 viszkető pöttyöt egyszerre. Néha 1-1 csípés van az szúnyog, de ez a másik láthatatlan állat nem tudjuk mi, de elég bosszantó. A szúnyogriasztó spray és szagosító nem hatnak ellene. Szerencsére nem viszket sokáig, de a nyoma megmarad. (A szúnyogcsípés nyoma eltűnik másnapra, ez a másik csípés meg megmarad, 5 napja vagyunk itt, de mintha himlősök lennénk J)

Szóval visszatérve első estére, úgy egyből pár szúnyogon kívül nem láttunk semmit, fáradtak is voltunk nagyon, szóval mentünk is aludni itteni idő szerint 21 órakor (de az már nálunk ugye éjfél és mi reggel 7kor keltünk). Szóval nagy boldogságban voltam milyen csodálatos a hely, mentem fogat mosni és egy 10 cm-es skorpiót találtam a mosdókagylóban. Hát erre nem számítottam.

Felsoroltam mire számítottam, de erre nem. Úgy kiabáltam Ádámnak, mint a filmekben a hisztériát kapott nők. Csak egy pillanatra néztem meg és hátraugrottam, szóval alig emlékszem rá. Persze megfordult a fejemben, hogy le kellene fotózni, de képtelen voltam még egyszer ránézni, sokkot kaptam. Ádám hősiesen kidobta az erdőbe. Megmenekültem. De hát, így hogy aludjon az ember? Senki nem mondta, hogy itt ekkora skorpiók lesznek?! Alig aludtam, éjjel úgy mentem mosdóba, hogy minden lámpát felkapcsoltam. Nem igen tudtam elképzelni, hogy fogok ezután itt nyugodtan élni 3 hétig. Szerencsére az ágy körül igen jó moszkító háló van, így oda csak nem mászik be, de bárhol máshol megláthatom. Másnap végig paráztam, minden egyes levél megmozdulására, hangra, gekkóra, madárra, fejemre eső vízcsepptől megijedtem. Harmadnapra enyhült a félelmem és akkor beszéltünk a tulajokkal. Azt mondták nem kell félni csak olyan, mint a méh csípés. Ami igazából megnyugtatott, hogy azt mondták ők 13 év alatt 3-4 alkalommal láttak, de csak erdőbe vagy esetleg a teraszon. Ez azért nyugtatott meg, mert fel voltam már készülve, hogy ez gyakori dolog és még sokat fogok vele találkozni a házban, de ezek szerint nagyon ritka, teljesen el voltak képedve, hogy a házba volt, még senki nem látott itt skorpiót. Szóval ez megnyugtatott, mert eszerint lehet többet mi sem fogunk, és gondoljunk arra, hogy „szerencsénk” volt hogy láthattuk… Ezután elgondolkoztunk tényleg láttuk-e :D Hát azért mert fizikai képtelenség az hogy a mosdókagylóba bemásszon.. Tanulmányoztuk.. Egyszerűen nem tud felmászni a skorpió a függőleges, sima mosdó falán lehetetlen.. hisz még a mosdókagylóból sem tudott kijönni, folyton visszacsúszott akkor, hogy mászott fel 1,5 métert?? Arra gondoltunk a lámpából esett ki, de oda meg pláne nem tud felmenni. Vagy a mosdókagyló lefolyójából jött ki de ott meg kb. fél cm szűk hely van.. Ez a rejtély megmaradt és mai napig gondolkozom rajta, és azért minden lámpát fel fogok kapcsolok minden éjjel mikor kimegyek.

Jó éjt

Élet az állatokkal

Már említettem első vendégünket a skorpiót - szerencsére azóta nem láttuk - még rengeteg állatka él körülöttünk. Szerencsére a kis kaszáspókok is eltűntek a házból, azóta csak mini pókkal találkoztam elvétve a dzsungelben (azt olvastam ma, hogy nem is gyakoriak itt - szuper hír). Idegesítő állatokká a szúnyogok váltak, egyszerűen semmi nem hat ellenük, pedig jó pár fegyvert bevetünk: elektromos szúnyogriasztó a szobába, füstölő a teraszon, ventillátor, szúnyogirtó spray a testünkre, a ruhánkra (2 féle), illetve csípés utáni viszketést enyhítő krém, és van egy elektromos teniszütönk is. Ezzel ha hadonászunk köztük csak úgy szikráznak és pattognak, néha még súlt szúnyoghús szag is van, de sajnos ez csak ritkán van mert az esetek 90%-ban nem igen működik az ütő.. Nagy szerencsénkre éjjel tudunk aludni mert a moszkítóháló nagyon jól végzi munkáját, így az ágyban még nem csíptek meg. De amúgy napközben folyamatosan csípkednek, mindig viszketünk valahol.

Megtudtuk otthonról, hogy a testre fújós szúnyogriasztó sprayknek különféle %-os fokozatai vannak. A mienk amit vettünk 25% volt, hintőpor illatű.. nyilván nem undorodtak tőle a szúnyogok. Így végignéztük az összes spray-t a boltba és kiválasztottuk a legerősebbet, 50%-os, fekete dobozos. 99%-ban ez Hatásos! :) (reméljük nem alakulunk át tőle zombikká két hét múlva)
Na eltelt 2-3 nap és annyira megszokták a szúnyogok a sprayt hogy már a közelünkbe mernek jönni és kiválasztják mindig azt a helyet ahol éppen nem vagyunk befújva. Sajnos már a moszkító háló sem véd, bejutnak oda is. Nem emlékszem hogy valaha csípte volna meg az arcomat szúnyog (azt nyilván nem fújom be) de ma hajnalban kettő helyen is megcsíptek (+ két helyen a mellkasomon). Ami borzasztó hogy valami más állat is lehetett az ágyba vagy itt ott mert egyik egyte 9 csípést kaptam. Kicsit viszketett, majd egyre jobban, benézek a takaró alá és vörös a vádlim. Korábban is kaptam már 3-4 csípést egyszerre de most 9-et. Ez valami más lehet. (pókokat nem látunk, lehet bolha?) Míg ahogy emítettem a szúnyog csípés elmúlik pár perc múlva és később nem is érződik, sőt egy nap után nem is látszik, ez a tömeges csípés iszonyatosan ronda és viszket. Már 1,5 napja történt de mg mindig nagyon viszket, ráadásul undorító göbök. Van amelyik már vagy 3-4 napos de ha hozzáér valami elkezd viszketni és még mindig látszik, bár már kisebb.Jajj
Rákerestem a bolhacsípésre a neten. Ez tuti az. Ahogy kinéz és amit ír róla: bolha az ami maximum térd magasságáig csíp, feljebb sosem. Na most nekem térdtől lefelé a bal lábamon 29 csípés van a jobb lábamon kb. 10.. napokig viszket, közepe sárgás. Nem szabad vakarni mert elfertőződik (hát nem igen lehet kibírni) Na hát olvastam pár nem kellemes dolgot is róla, basszus, remélem túlélem! Ilyesmire igazán nem gondoltam :-)  (megjegyzem akkor kezdődtek mikor tiszta ágynemű huzatot kaptunk.. lehet annyira nem volt tiszta!)

Gekkók. Ők vannak a legtöbben, nagyon sok fajtája van körülöttünk: világos szinte áttetsző szürkés színű, sötét barna dinoszaurusznak kinéző nagy sárga hólyagot növesztő, a kedvencem a zölden csillogó, a kicsi barna ugráló és egyik éjjel láttunk egy hatalmasat (többieknél két-háromszor nagyobbat, nem is hosszúságra hanem szélességre volt nagyobb - relytőzködött, csak arról vettem észre hogy egyszer csak nagy ropogtatás, csámcsogást hallok - bekapott vmi repülő bogarat) Ők itt laknak a terasz gerendáin, a korlátnál, a közli bokrokon. Folyton figyelnek minket és mi is őket. A gekkónak tappancsok vannak a lábujjainál így függőlegesen is fel tud mászni a falra, de hátsó lábai pedig olyanok mint a békáé ezért hirtelen helyváltoztatáskor meg ugrik jobbra-balra-fel-le semmilyen irány nem probléma számára. Vannak nagyon félősek, de a legtöbb kíváncsi - ebben a pillanatban is néz az egyik. Valamelyik folyton néz, de én is nézem őket. (munkáról icipicit elvonja a figyelmem hogy 5 percenként kapok a fényképezőgéphez..) Gekkó kakit minden nap egy-kettőt el kell takarítani a teraszról.

ugrálós barna

Zöld gekkó figyel

Gyönyörű csillogó zöld

Átlátszó, barátságos, kíváncsi (ő a modellem. nagyon kíváncsi és ezért egyáltalán nem félős, múltkor 10 percig fotóztam 1 cm-re a fejétől, és végül én "mentem el" és nem ő hagyott ott. Ő eddig az egyetlen akiről annyi jó kép készült, hogy azt sem tuom melyiket mutassam meg - fényképgalériába is tettem róla fotót)

Hólyagnövesztő (gonosz. múltkor megtámadta a kis ugrálósat, de Ádám megmentette!)

Dinoszaurusz figyel a gerendáról

Az éjszakai ragadozó

Felettem

Sárga cukormadár. Van egy madáretető itt mellettem a teraszon, kb. 1,5m-re van tőlem, ha cukrot teszünk bele megbolundolva érkeznek a cukormadarak, mit sem törődve hogy ott ülök mellettük. Csipognak, fújtatnak (néha olyan sivítő kígyósziszegés hangot adnának ki). Nagyon viccesek, rögtön nekilátnak a cukornak és tiszta fehér lesz tőle a csőrük. Szerintem olyan 3-4 jár vissza mindig, egyvalaki meg folyton elelnőrzi van-e ma már cukor.

Barna madárka. Ő egyedül van mindig és a cukormadarakkal bandázik. Neki tettünk ki más magvakat, mert olyan gömbölyű magevő csőre van. Az első napokban nem nyúlt a cukorhoz, de tegnap evett belőle.. Szerintem ő cukormadár szeretne lenni.. :)

Vörösszakáll. Őt a szemben levő fán láttam még első nap, majd késpbb (mikor híre ment hogy már nem csak cukor van az etetőbe) megjelent egy kisebb is a korlátnál. Ő még nagyon félénk volt, nagyon gyorsan körbenézett majd eltűnt.

Kolibri. A tulajdonos mondta hogy reggel ha korán kelünk láthatunk kolibrit. Ketten vannak, egy időben mindig csak az egyik jön, egyszerre még nem láttam őket. (Ilteve most egy hét múlva megjelent a harmadik) Egyikük nagon kicsi szinte teljesen fekete, a másik nagyobb és csillogó zöld háta van, a legújabb pedig pici és zöld. Valóban csak napfelkelte után 1-3 óráig láthatók, utána teljesen eltűnnek. Az ő lefényképezésük jelenleg a nagy kihívás számomra, mert iszonyatosan gyorsak. Az biztos hogy mozgó szárnyukat soha nem fogom tudni megörökíteni, szerintem a gépen nem tud ilyen gyors mozgást érzékelni, de szeretnék egy fotót a tesükről ahogy egy virág előtt vannak. De maga a madár is 1-2 másodpercet tölt egy virágnál, és bár mindig ugyanahoz a 3 bokorhoz jönnek, egy bokornál is max 10 másodpercet van, így mire észreveszem, odamegyek, megtalálom, már száll is arrébb. De igyekszem.

Pillangók. Legtöbb fehér színű, de van pár sárga is és ma láttam egy piros-feketét. Ők is sokan vannak, de nem jönnek közel, a távolabbi bokrok körül repkednek. Ha a kilátást nézzük akkor mindig elrepül egy kettő előttünk, nagyon jó hangulatot ad, otthon már nagyon ritkán látni pillangót.

Hernyó. Vagy valami olyasmi. Interneten a Guadeloupi állatokra rákeresve pontosan megtaláltam őt is. Már háromszor láttuk (meg vagyunk győződve róla hogy ugyanazt) a ház körül, ő Ádám nagy kedvence.

Kakas. Természetesen itt is van kakas (mint Ibizán), de már fel sem tűnik a többi állathang közt. (később írok róla)

Kecskék. Csomó kecske járkál a ház körül, az erdőben, folyton halljuk őket és egyszer már láttunk is vagy 4-et itt legelészni tőlünk pár méterre. A ház körül ezért van csak kerítés, azt mondták, mert amúgy mindent megesznek.

Tehén. Már tehénbőgést is hallottunk egyik nap.

Fregatt madár: Ő nem a ház körül található, hanem a tengerpartnál. Eddig 2 helyen vettük észre. Igekszem fotót csinálni róla mert nagyon érdekes madár. Amíg nem tudtuk a nevét én dinoszaurusz vagy ősgyík madárnak neveztem, mert olyan mintha a Jurassic park-ból jött volna.

Olvastam róla: Azt olvastam ma, hogy sajnos nagyon kevés őslakó faj maradt meg a szigeten, de épp ezért nincsenek is veszélyes fajok. Csak két bosszantó állat van a szúnyog és egy kicsit veszélyes egy bizonyos százlábú. Illetve a tengerben van medúza és tengeri sün, de hát az máshol is van. Sajnos a lamantinok (tengeri malac, amiről itt egy város is el van nevezve) állítólag már nem élnek a környéken, pedig nagyon megnéztem volna őket!

Állatok hangja

Nos hát nos.. Mint mindenki tudja, mi szeretjük a csendet. Ibizán már a kakas is kellőképp bosszantott minket, Les2Alpes-en meg  disco, meg építkezés. Gondoltuk itt eldugva a világtól, nincsenek szomszédok csend és nyugalom vár ránk! Háát nem pont így van ez ha valaki a dzsungelben lakik! Napközben rendben van: 4-5 autó, pár duda, a kakas, a kecskék, pár madár, de hát ez rendben is van hisz nappal van. De amikor lemegy a nap! Akkor, ahogy az egyik útleírásban ovlastam "Guadeloupe-n nagyon sok béka és varangy van, de nem veszed észre őket egészen addig amíg le nem megy a Nap". No hát, ahogy elkezd szürkülni megelevenedik az élet körülöttünk és olyan zenebonát csapnak hogy csak tátod a szád. Első nap nagyon fáradtak voltunk, meg a skorpiós incidens is elterelte erről a figyelmem, gondoltam áh biztos csak ma ilyen hangosak.. De másnap mikor tudatosult bennem, ott ültem 18 órakor a teraszon és próbáltam dolgozni, és majdnem megbolondultam. Csak arra tudtam gondolni komolyan el lesz reggel 6ig? Bárcsak ki lehetne kapcsolni, de nem lehet, nem lehet elmenni se sehova, ez van. Akkor pár óráig nem tudtam hogy fogom ezt kibírni, sajnos tudom szörnyen hangzik, de higyjétek el olyan iszonyatos hangjuk van, hogy az félelmetes. Az alap ciripelés (mint a kabóca), meg brekegés még rendben lenne, mert az alap moraj, mély hang, elalszik rá az ember. De van két állat (én madárnak gondoltam, de biztos nem az, mert kizárt hogy egy madár egész éjjel folyamatosan csiripeljen, ahogy olvastam az is biztos béka) akiknek rendkívül éles, magas hangja van. Na most tulajdonképpen ez volt a zavaró, mintha fejbe nyomnának másodpercenként.. Az egyik mintha vmi riasztó lenne, a másik meg olyan mintha a bolti vonalkód leolvasó "bip bip"-jét a füldebe nyomnák. Na vagy mindketten vagy legalább az egyik minden éjjel hallható. Szerencsére azért tényleg egészen meg lehet szokni, amíg ébren vagyok már nem is zavar! Csak elalvásnál fura, de füldugókat tesztelem sorra. Mondjuk az "alap" hangokat, vagy esőt teljesen kiszűri de a magas hang ellen nem tud mit tenni, de legalább annyira tompítja hogy el tudok aludni. Ádám meg simán elalszik, teljesen fura! :-) Azt mondja ki kell kapcsolni az agyat..

Itt hallhatjátok, persze nyilván a hangerőt magatoknak állíthatjátok, de javaslom tekerjétek fel a maximumra és a hangszórótól kb. 10 méterre próbáljatok elaludni. Megnézzük, ki tudja kikapcsolni az agyát! Sok sikert!

www.youtube.com/watch?v=n2hzmWkDkWw&feature=youtu.be

Időjárás

Hivatalosan november az esős, hurrikános évszak utolsó hónapja. Ennek igen örülünk, mert ígyis sokat esik az eső, vajon milyenek lehettek az előző hónapok? Alapjában véve meleg van, de nem döglesztő hőség, hanem pont tökéletes. 90%ban felhős az ég, vagy árnyékban vagyunk és itt olyan az idő hogy fürdőruhában, polóban jól érzi magát az ember. Nem sül meg, nem izzad, de nem is fázik, kellemes érzése van, tud dolgozni, olvasni, pihenni. (legalábbis nekem) Néha amikor elmegyünk itthonról (itt nagyon árnyékos) és olyan helyen vagyunk ahol éppen ránk süt a Nap, akkor azért az tűzforró. Szerintem olyan 30 fok lehet árnyékban, de láttunk már városba 39 fokot jelző táblát is, és egyetlen este láttuk eddig hogy 22 fokot mutatott az autó hőmérője (de a házban ennél melegebb volt). Éjszaka a házban nekem még megfelelő hőmérsékletű, Ádűmnak azért sokszor melege van, ezért is van nyitva éjjel az ablak (ha nem lenne, nem halanánk az állatoknak) és megy a hálóban és a nappaliban is a ventillátor (légkondi nincs, de az nem is hiányzik, olyan hőség most nincs. Emlékszem Seychellesen mennyire kellett, főleg mert anélkül úgy éreztem nemkapok levegőt, és olyankor alá álltam lélegezni, de itt ilyen "probléma" nincsen.

Az első 2-3 nap napos volt és néha esett az eső pár percig, utána volt 3 nap hogy úgy szakadt az eső hogy ki se tudtunk menni a házból (a teraszon dolgoztunk, még jó hogy szép nagy teraszunk van). Ekkor éjszaka is óriási vihar jött, akkorát villámlott, dörgött hogy még az ágy is beleremegett és egyszer az áram is elment. Most 3 napja ismét csodajó idő van, tegnap-tegnapelőtt nem volt eső, ma meg csak "permetezés". Van hogy teljesen váratlanul szakad le az ég, süt a Nap, felhőt sem látunk aztán bumm és ömlik az eső. Egyszer teljesen napsütéses idő volt, valahol éppen kocsival voltunk és mikor hazaértünk leparkoltunk (megállapítottuk milyen szép idő van) és mire ezt kimondtuk és kiszálltunk a kocsiból úgy ömlött hogy a házig (20méter) bőrig áztunk. Sokszor meg olyan mintha permeteznének: süt a Nap, nem látszik felhő maximum messze, de mégis valami permet hullik az égből. Nekem ez nagyon tetszik, napsütésben eső, és alá lehet állni nyugodtan nem ázol el tőle. Egyik nap csomó szivárványt is láttunk.

Várható, hogy a másik oldalon, ahova pár nap múlva költözünk át kicsitmelegebb lesz és kevesebb eső, mivel most a hegyek közt lakunk, és ezek 1000-1400m-esek, folyton felhőben vannak.

A tenger vize nagyon nagyon meleg! Tudom, hogy Ibizára is azt mondtam meleg (illetve tavaly az volt, idén nem), de itt tényleg nagyon meleg :-) Voltunk két parton eddig, az egyik hivatalosan a Karib tenger volt, itt melelépve a vízbe "hugy meleg" illetőt használtunk mindketten. Hát ez van. Ha még én is ezt mondom, gondolhatjátok.. Kb 1 óra sznorkellingezés után (ami nem a aprtnál volt hanem egy távolabbi szigetnél, kezdtünk fázni csak a vízbe, és nem votl rajtunk búvárruha - miért is hoztuk..) Itt nincsenek hullámok, komolyan mondom. Nekem az maradt meg hogy az Adrián mindig hullámzik a víz, de itt kb. tükörsima volt eddig bármikor láttam, maximum 20-30cm-es hullámok, néha. Illetve voltunk az Atlanti óceán partján is - na ott hatalmas 2-3 méteres hullámok is voltak - ott az előzőhöz képest pár fokkal hűvösebb lehetett, de még ígyis teljesen meleg volt. Azonnal bele tudtam menni, és nem érztem azt egy percig sem hogy lehűtene a víz. Pedig egy kirándulásból érkeztünk, nagyon melegünk volt és rohantunk a vízbe, de nem hűtött le. Mondjuk nekem ezzel nincs problémm, nagyon tetszik, de aki olyan partot szeretne ahol a víz lehűti ne ide jöjjön. (megjegyzem, a jakuzzink vize még mindig tök hideg, és bár ezért választottuk részben ezt a szállást, és néha nagyon megkívánom a vizét de hát olyan hideg hogy csak nézem..)

Most már 4. napja süt a Nap. Ma volt az első nap hogy napközben nem esett az eső egyáltalán. Egyre melegebb van, jön a száraz évszak. Tegnap megint szemerkélt kicsit, de ma ismát szitne felhőmentes idő van, árnyékban elvagyunk.

Időeltolódás

Egyáltalán nem jelent problémát, sőt nagyon is tetszik. 5 órával van korábban mint otthon, és erre figyelnünk kell a munka miatt, hisz 10-től hívható az utazási iroda. De ez nem probléma, mert 6kor kel fel a Nap, így Ádám csak kb. fél órát tölt sötétben. Mert ő fel szokott kelni 5:30 fele (lehet néha már 5kor is). Én mondjuk még alszom kicsit, nekem nincs annyi munkám és a telefont sem én kezelem. 6kor jó elauldni mert akkora csendesedik el az erdő. De mivel jön fel a Nap, ezért 6:30 fele már nagyon világos van - és bár szemfedőt felvéve tudnék én bármeddig aludni - de felkelek és elkezdek én is dolzoni, majd olyan 8-9 óra fele megreggelizünk. Nem megerőltető ilyen korán kelni - ugye mi otthon ha tehettük 10-ig aludtunk - mert korán is fekszünk le. Viszont így hogy egész végig fent vagyunk míg a Nap is fent van sokkal több mindenre van időnk - nahát! -  mint amikor csak 10-11 fele másztunk ki az ágyból. Szóval olyan 10-11-ig általában dolgozunk, akkor lesz otthon 15-16 óra, és akkor már megengedjük magunknak hogy útra keljünk - telefon persze van nálunk, bár sokszor nincs térerő. Aztán mikor itt 13 óra otthon már 18 óra azaz munkaidő vége, így már nem probléma ha nem vesszük fel a telefont, vagy ha fel is vesszük de nem tudunk - számítógép nélkül - válaszolni, mondhatjuk hogy Hé bocsi de este 7 óra van hívj munkaidőben. De ekkor még csak 14 óra és akkor még van 4 óránk a nyugodt kirándulásra, fürdőzésre. A Nap 18 órakor megy le, mikor otthon 23 óra van. Kb 1-1,5  óra sötét után kezdjük érezni hogy vacsorázni kellene, és olyan 20:30fele hogy elfáradtunk és indulunk ágyba, még számítógépezünk, filmet nézünk és olyan 21-22 óra fele (otthon 2-3 óra) elalszunk. Szóval teljesen normális, napfelkeltére kelünk és utána 3 órával fekszünk le éstudunk aludni kb. 8 órát. Biztos hogy tudnánk többet is aludni, de az vagy a munka vagy a szabadidős programok rovására megy. Ez így teljesen jól beállt, hogy reggel van munka 5-7 óra majd még van időnk 5-7 óra kikapcsolódásra is. Hétfőnként mondjuk dolgozunk egész nap, akkor mindig nagyon élénk mindenki. Kedd-szerda már nyugalmasabb és csütrötökön meg pénteken már csak pár óra van. Most kivételesen hétvégénk is van, nagyon furcsa. Akkor nem dolgozunk, senki nem hív minket, nem igen jön e-mail sem. A hétvége a kikapcsolódásé, pihenésé, alvásé.. mint midnen normális embernek.
Minekután az eslő 3 napot leszámítva már nem kelek fel pirkadatra a kolibriket is ritkábban látom, csökkent az esély a fotózásukra. Szerencsére a túráink során lépten nyomon rájuk akadunk az erdőkben.

Ez rendkívül csodálatos volt:

Kirándulás 1. - Ismerkedés a dzsungel viszonyokkal

Először nem volt konkrét tervünk, csak annyi hogy menjünk kirándulni valahova az erdőbe. Van egy térképünk amit túraútvonalak vannak bejelölve és egy rövidet egy órásat kiválasztottunk a „közelben”, azon az úton ahol már idefele is jöttünk, így ismertük.. Azért írom idézőjelben, mert amúgy mindentől igen távol vagyunk. Szóval elindultunk a kinézett ont felé, de nem sokkal előtte már érszerevettünk az út mindkét oldalán egy egy túra jelző táblát és még flre is lehetett húzódni, megállni kcosival az út szélén (ez ritka). Megnéztük az első táblát, egy név volt rajta meg hogy kb. 1 óra, jól van menjünk. Kb. 2 méter után rájöttünk hogy ez mégsem fog menni.. Az erdő talaja csucsogott a víztől. Mentünk még vagy 10 métert majd nyugtáztuk hogy így nem lehet kényelmesen sétálni, egyre nagyobb a víz, a cipőnk be fog ázni ráadásul és Desigual sport ciőben voltam, nem akartuk tönkretenni (ha netán nem jön ki belőle a vörös föld). Visszafordultunk. Megnéztük az út másik oldalán levő ösvényt is. Az bíztatóbb volt mert egy mesterséges lépcsővel indult. Elindultunk rajta. Volt itt is sokszor víz de nagyjából ki volt építve az út azaz nem süllyedtünk sehol bokáig vízbe, mint ahogy várható lett volna az első ösvény esetén. Itt nem volt rajtunk kívül más turista, csendben baktattunk felfelé az erdőben. Állatokkal nem találkoztunk egyel sem. Az erdő teljesen zöld volt, virágok sem voltak. (nem ez a virágzási időszak). Egyetlen szín volt időnként, van egy növény aminek hatalmas levelei vannak (később kiderült az a neve: Elefántfül) ennek mindig csak 1-1 levele sárgul el (legalábbis ezt tapasztaltuk). Ez a sárga levél nagyon jól mutat a teljesen zöld erdő közepén. Egyszer csak elértünk az út végére, volt egy építmény, arra felmentünk és onnan el lehetett látni a sziget másik felé (nem volt 360°os panoráma, csak egy irányba lehetett elnézni). Ez a fotó az első, amit feltöltöttem az írás elejére. Ugyanaz az út vezetett visszafelé is. Nem volt különösebben extrém kirándulás, de egy jó kis bemelegítő volt a jövendőbeli túrákhoz, így elégedetten tértünk haza. És azt is nyugtázhattuk, ha nem veszünk másik (tönkretehető) cípőt nekem (Ádám olyan sportcipőt hozott amit nem féltett) akkor nem tudunk túrázni majd.

Ekkor még azt hittem ez itt a legnagyobb levél, de később hatlamasabbaka is láttunk.

Nagyon gyakori ez a fa kérgéből növő bokorszerű növény

Narancssárga Elefántfül levél a zöld erdő közepén

Bár "effekt"-el készült szerintem nagyon jó fotó lett. A főoldalra ki is tettem, egy idézettel, mely szeirntem hozzánk nagyon helytálló:
"Végtelen számú útvonal létezik, sok ezer módszer közül választhatunk, és mindegyik elvezet minket a célhoz. De bármelyik utat választjuk is, nekünk magunknak kell végigmennünk rajta." Jorge Bucay

Autós kirándulás

Két napon át szakadt, ömlött az eső. Éjjel olyan vihar volt hogy a szúnyoghálón keresztül beesett az eső és állt a víz a hálószobában. Még jó hogy felkeltünk, mert észrevettük hogy Ádám laptopja (amit mindig a földre tesz este az ágy mellé) már kisé a vízben áll, még épp időben megmentettük. Hatalmasakat villámlott és dörögött az ég. Egyszer közvetlen mellénk csaphatott a villám, mert azonnal dörgött az ég, úgy hogy még az ágy is megremegett majd elment az áram is. Ilyen időben nem lehetett nagyon mit tenni, dolgoztunk napközben a teraszon. Harmadik nap, mintha kicsit enyhült volna az eső, úgy döntöttünk most már ki kell mozdulnunk. Autós körutat terveztünk a szigetnek ezen a felén. Délre indultunk, kb. 30 km-re haladtunk mikor olyan esőzés kapott el minket hogy kb. 20al mentünk az úton és semmit sem láttunk. Gondolkoztunk hazamenjünk-e, hisz nem csak veszélyes ekkora esőben vezetni, de hát nem is látunk semmit még autóból sem. Szerencsére ez a hatalmas zuhé hamar abbahagyott és folytattuk utunkat a sziget központi városa felé Point á Pitre felé. Útközben megálltunk egy szupermarketben, vettünk kaját illetve egy kávéfőzőt, mert első nap azt eltörtem.

Gondoltuk város nézünk Point á Pitre-be. Az hittük először ez a főváros, mert a térképen legnagyobb volt és a sziget közepén van. (utána kiderült hogy az Basse Terra, ami meleltt laktunk – nem tűnt fővárosnak). Ez a Point elég ronda volt, ez az egyetlen „város” amire a szigeten tényleg mondhatjuk hogy város. 5-6 emeletes ronda, lepusztult lakóházak, kosz, szemét, félelmetes emberek. Ide özönlenek a munkanélküli fiatalok, hajléktalanok. Akartunk egyet sétálni az egyik utcán de 30 méter után visszafordultunk. 3 kutya jött szembe, jobbra a ház lépcsőjén néhány fiatal fekete fiú nézett, balra a ház teraszán kövés fekete lányok ültek (terpeszben még a bugyijuk is kilátszott) és okostelefonoztak. Nem tudom. Azon gondolkoztam ha ők fehérek lettek volna akkor is úgy érezzük vissza kell fordulni? Tehát hogy mivel olyan szegény környékre jutottunk mindenképpen zavaró lett volna, vagy azért volt az mert fehér turistaként sétáltunk feketék városában? Pedig ahol a szállásunk volt ott is csak feketék voltak, néha elvétve fehérek, e ott nem éreztük ennyire furcsán magunkat. Bár tény hogy most a „legkönnyebb” a sétálás az utcán hogy átköltöztünk a másik apartmanba, mert itt szinte mindenki fehér (de erről majd később).

Szóval nem sokat időztünk itt, fényképezni még kocsiból sem nagyon akartam. Visszakanyarodtunk a mi szigetünk felére (tehát nem mentünk át oda ahol most lakunk) és észak felé vettük az irányt. Itt láttuk meg az első nem fekete homokos partot, nem is fehér volt, ez sárga homokos volt, végig pálmafákkal. Ekkor máz kezdett kisütni a Nap. Páran napoztak, labdáztak, mi csak kikukkantottunk. Az egyik itteni kisvárosban megálltunk egy cipőbolt mellett és megvettük a csodacipőt nekem, a jövendőbeli dzsungeltúrákhoz! Először sima sportcipőt kerestünk, mindegy milyet, olcsót, mert úgyis tönkre fog menni a nagy sárba. Aztán Ádám előállt ezzel a cipővel.. Hát majd elájultam először. Aztán persze egészen meggyőzött hisz nem azért veszünk cipőt hogy később is hordjam, hanem a túrázáshoz. Márpedig ennek a cipőnek magas a szára, tartja valamennyire a bokát, esetleg állatok nem tudják megcsípni a földrl a lábam, de a legfontosabb hogy olyan az anyaga hogy nem ázik be, ellenben a lyukasos vékony sportcipőkkel. Úgyhogy megvettük ezt a csodát, és valóban az is volt. Nagyon jól bevállt, simán gázoltam át a túráinkon a vízben, sárban (mígá Ádám kerülgetett, beázott a cipője, majd a végén szét is  szakadt és ki kellett dobni) addig az én kis cipőm állta a sarat.

Hazafelé egy nagyon helye kis városban még sétáltunk egyet (azért ezeket inkább falunak képzeljétek el). 2 utca volt amin végigsétáltunk 100-200 méter. Itt láttunk először „bazárt” boltot, képeslaposat, meg mütyűröket és ruhákat áruló boltokat és fehéreket az utcán. Naplementét itt néztük meg majd hazautaztunk.

 

Dzsungel túra

Következő alkalommal kinéztünk egy 2-3 órás séta útvonalat a dzsungelben. A sziget felünk déli részén volt ez a kirándulás. Új cipőmet teszteltem, kicsit meleg volt de nem ázott be, nem törte fel a lábam és a végén le lehetett a sarat egyszerűen törölni róla, bevált. A túra egy kör alak volt, egyik részén kellett volna lássunk botanikus kertet, másik felén kilátót, de ilyesmit nem igen találtunk.. Egyszer volt pár virágos bokor, lehet azt titulálták botanikus kertnek, bár a térkép szerint tovább vitt volna ott az út de zsákutcába érkeztünk, nagy kerítés jelezte privát terület így visszafordultunk és másfele mentünk, a kilátó fele, de azt sem találtuk meg. Még jó hogy a kocsihoz visszataláltunk :)

Napon nagyon meleg volt, de bent az erdőben sétálva elviselhető volt. Az első 1 órában folyt rólam a víz, aztán megszoktam. Nagyon sokféle fát láttunk, még nagyon elcsodálkoztunk milyen hatalmas levelei vannak némelyiknek. Láttunk pár kisebb állatot, inkább rovarokat. Láttunk itt is egy kék kolibrit, míg én próbáltam lefotózni Ádám gyönyörködött benne, majd megjegyezte, hogy amíg ő 3 percen át nézhette ezt a szép madarat addig én a fényképezőmet nyomkodtam (a megfelelő beállításért). Ekkor elgondolkoztam, hogy bakker lemaradok a dolgokról ha folyton lefotózni akarom őket, és mérlegeltem. Ő 3 percig nézte a madarat én kb. 1 percig és a másik 2 percben próbáltam lefotózni. Ha nem sikerül lefotózni akkor vesztettem 2 percet, de ha igen akkor meg annyira örülök hogy felér a 2 perces nézéssel mindenképp és még nektek is megmutathatom. Szóval maradok a fényképezésnél. Aztán láttunk 2 szárazföldi kagylóhéja lakó nagy rákot is, az ösvényen voltak, én simán tovább mentem (még jó hogy nem léptem rá), Ádám vette észre őket.  Ó igen, illetve láttunk még több pillangót is. Az egyik pont olyan volt mint egy levél, a másik meg mintha fatörzs része lenne. Valamiért bottal hozzányúltunk a fához (azt hittük termesz) erre elrepült egy kb. 15cm-es valami, hát megijedtünk, aztán leesett, hogy csak pillangó lehet és gyorsan követtük. Később többször is láttuk, de nagyon gyors volt és amint leszállt a fára már nem lehetett megkülönböztetni a fa törzsétől így a fotózása nem jött össze. Láttunk nagy hangyákat amik náluk 3 szor nagyobb leveleket vittek ide-oda.

www.youtube.com/watch?v=ChHDJTdQqS4&feature=youtu.be
www.youtube.com/watch?v=S0JTrT6ppjk&feature=youtu.be
Valamiért a videók le lettek butítva szóval nem túl jó felbontásúak így.

A túra végén lementünk a közeli tengerpartot megnézni. Ez már hivatalosan az Atlanti óceán partja volt. Csodálatos fekete homokos partja volt, árnyékban a nedves fekete homok olyan volt mintha olaj lenne (na nem mintha az jó lenne ha tényleg olaj lenne, de mivel csak úgy tűnt, nagyon tetszett), sokszor úgy tetszett mintha tükör lenne és láttuk benne magunkat. Érdekes volt ezt a fekete homokot a fehér testünkre kenni, jót játszottunk vele. Ráadásul nagyon nagy hullámok voltak, sokan ugráltak a hullámokra, mi kicsit kijjebb álltunk csak ellent a hullámnak az igazi hullámtörésig (olykor 2méter) nem mentünk be. Miután így kipihentük a kirándulás fáradalmait, hazautaztunk.

Vízesések

3 vízesés van egymás felett. Lentről kettő látszik egyszerre, de mindháromhoz fel lehet menni és egyenként is meg lehet nézni. A 3. az még feljebb van, az lentről nem látszik, de fel lehet menni oda (mi már odáig nem mentünk el) Azt olvastuk a legalul levő a második legnagyobb vízesés a szigeten, jól megközelíthető, nyilván azt ajánlotta a térkép (1 órás túra) csak azt terveztük megnézni eredetileg. Itt belépőt kellett fizetni, és az első vízesésig ki is volt építve az út, de utána már csak immel ámmal. Az első vízesésig ment a turisták 90%-a (ezt ajánlotta a térkép), hát nekünk nem tetszett a sok francia közt sétálgatni. Ráadásul alig lehetett rálátni az út végén a vízesésre, ki kellett hajolni és közelebb nem is engedtek mert „veszélyes”. Kvázi az induló ponttól (a kasszától), távolról, jobban látszódott mint mikor odaértünk.

Útban az első vízeséshez

Az első vízesés - ennél közelebb nem engedtek hozzá

Szóval ez annyira nem tetszett, és ekkor döntöttünk úgy megnézzük az eggyel feljebb levőt is. Arra még 1,5 óra utat írt „nehéz” szakaszon (oda-vissza 3óra). Gondoltuk arra csak nem megy minden turista, így nekilódultunk. Szerencsére nem is jöttek, csak néhánnyal találkoztunk. Nagyon meleg volt, 1,5 órán át felfelé kellett menni, a lépések 80%-a 20-50 cm magasságú volt, elég lassan haladtam, nem vagyok kondiban… Amúgy nagyon szép dzsungelen keresztül haladt az ösvény, rengeteg féle növényt láttunk.

Eleinte még volt fapadlós lépcső, később már csak sziklák. Felfelé ennél több fotó nem is készült :)

Szerencsére ennél a vízesésnél már semmilyen óvintézkedés nem volt, így nyugodtan oda lehetett sétálni alá, leülni mellé, nézelődni. Pedig ahol továbbfolyt hatalmas szakadék volt. Gondolták, aki idáig feljutott az már csak nem olyan hülye hogy leessen? Vagy valahol ki volt írva útközben hogy tovább csak saját felelősségre menj? Passz. Volt aki fürdött is a vízesésnél.  Mire mi felértünk pont elment a Nap és elég felhős lett, így a fürdést azért mi nem kívántuk, + a fotók sem lettek sajnos olyan jók, mert ködbe volt a vízesés teteje, amikor meg éppen nem, akkor meg valami turista mászott bele a fotómba. Nagyon messze a tengerre el lehetett innen látni! Illetve innen már láthattuk a legfelső a vízeséscsoport 3. tagját is.

 

Kilátás a tenger felé

Visszafelé már gyorsan haladtunk és erőm is volt fényképezni az utat. Bebizonyosodott az is, hogy az új sportcipőm teljesen vízálló, nyugodtan lépkedtem benne mindenfelé (sokszor átfolyt a víz az ösvényen, vagy nagyon ázott volt a talaj a sok párától, korábbi esőzésektől) Ez volt végeredményben az első igazi fárasztó és igen „látványos” túránk. Jót aludtunk utána!

Nos, innen már nehéz dolgom lesz, mivel a nyaralás alatt idáig tudtam írni a blogot és még csak 1,5 hét telt el. Annyi felé járkáltunk, illetve november vége felé számítógépes munkám is akadt már, hogy nem bírtam tartani a tempót. Utána hazajöttünk és kezdődött a téli szezoni rohanás, majd jött a május amikor elvielg szabadidőm mint a tenger volt, de akkor nem volt kedvem gép elé ülni. Most július 12-e van.. most megpróbálom befejezni, de biztosan nem lesz olyan részletes, mintha ott akkor írtam volna. Szerencsére a fényképek segítenek emlékezni a lényeges dolgokra. Fotó lesz bőven, leírás kicsit kevesebb.

A botanikus kertben

Szereztünk egy jó kis térképet amin (pl. a vízesés) be vannak jelölve túraútvonalak, milyen hosszú, milyen nehéz, mit lehet látni..stb. Így most hogy megszoktuk hogy itt vagyunk, beszereztük a cipőt, a térképet, nekiláttunk jobban körbenézni a szigeten. Mivel munkanap is van (mondjuk az időeltolódás miatt csak délelőtt) ezért délutánra terveztünk egy rövidebb, nem megerőltető kiránudlást, s kinéztünk egy botanikus kertet. Csodálatos növények voltak benne, persze szépen elrendezve, kövezet járdákkal körbevéve. De legalább soknak megtudtuk a nevét és hogy honnan származik.

 

Illetve pár papagály a látogatók kedvéért (mondjuk aranyosak és szépek voltak, de nem voltak szabadok), ellenben láttunk pár kolibrit is! Gyönyörű türkiz és zöld színben pompázókat, onnantól le se vettem róla a szemem (kamerát) és kergettem őket jobbra balra, de oly gyorsak hogy lehetetlen jó képet készíteni róluk a számomra rendelkezésre álló eszközökel. A kertben levő étteremben ebédeltünk, ahol szintén megtlaáltak minket (poharunkat) a cukormadarak :)

 

 

 

Minden dzsungel túrán orchideát kerestem, de végül csak itt találtam a kertben (de itt is csak ez az egy volt - nem most virágzik)

A késői ebéd után lementünk a közeli tengerpartra. Egy kisebb dűne válaszotta ketté a tengert és egy kis tóféleséget. A dűne tetejére telepedtünk le. A gyerekek kis szörf deszkára hasaltak a dűne tetején és úgy csúsztak bele a vízbe. Néha valami nagyobb halraj jöhetett mert a lányok sikongatva rohantak ki a vízből. A víz nagyon meleg volt, de a Nap már alacsonyan sütött. Főleg olvastam és egy rákot figyeltem, aki szorgosan hordta ki a homokot az odujából.

Vulkán túra - avagy szorít az idő

Már csak 1-2 nap és költözünk a sziget másik felébe, távol a vulkántól. Még most meg kell mászni, mert ezért visszaautózni több óra lenne. Ráadásul a sziget másik feléről nem is biztos hogy látjuk majd milyen idő van a vulkánon. Innen egy 15 perc autózás után látni, van-e felhő a vulkán tetején. Már mióta itt vagyunk várjuk hogy egyszer ne legyen felhő a tetején, de ilyen nap még nem volt, így kezdünk letenni róla. Menni kell, hát induljunk el.
(Ha jól emlékszem, egyszer már eljutottunk az ösvény kezdetéhez, de akkor szandálba voltam, ráadásul a Párizsi robbantás után volt és még itt is - azért vagy nem - de gépfegyveres emberek császkáltak. Szóval azért elindultunk de úgy 100 méter múlva, a nem megfelelő útviszonyok miatt, egy szandálnak, és a negatív hangulat, ráadásul a folyton jövő menő hülye bonjourozó turisták miatt visszafordultunk, hazamentünk és aludtunk egész nap - hát lehet hogy amit írtam mind csak kifogás és igazából álmosak voltunk és lusták :-) )
Na de most újra nekivágtunk! Végre ugye cipőm is van hozzá. Szokásos felhő a hegy felett, de nekivágunk. Mivel 2 hét alatt sosem láttuk felhő nélkül, gondotuk mindig így van. Az első szakasz a dzsungelben ment majd kiértünk a vulkán pereméhez mondjuk így, itt beton út volt jobbra és balra is mintha körbevenné a vulkán oldalát. Tábla persze hogy merre menj sehol nem volt. Úgyhogy rossz irányba indultunk, jó meredeken ment lefelé az út, majd úgy 10 perc múlva egy felfelé futó embert megkéredztünk mégis most jó irányba megyünk-e, majd mondta hogy nem, most megyünk vissza le a parkolóhoz. (Kiderült a parkoltól az erdőn keresztül van egy ösvény amin mi jöttünk fel, de van ez a beton út is) Jól van tehát visszafordultunk, majd megtaláltuk a hegy oldalában felfelé elinduló ösvényt. (Közben megjegyzem hogy nagyon sok futó volt most is múltkor is a vulkánnál, felfutnak a faluból a vulkánra majd le, helyiek!) Párás fülledt levegő volt és nagyon felhős. Nem sokkal később elkezdett ömleni az eső. De nem akartunk visszafordulni. Néha az ösvény (sziklás, szilákon át, vagy éppen köztük, vagy simán csak füvs ösvény) felett áthajlott a növényzet így beálltunk alá, vártunk. Fényképezőt érthető módon nem vettem elő, már nem is emlékszem mibe, de valamibe megpróbáltam becsomagolni mert a hátizsák kezdett átázni. Persze mivel lent 40 fok volt rövid nadrágba és pólóba indultunk. Eleinte az eső nem volt probléma mert meleg volt, annak ellenére hogy teljesen eláztunk de ahogy feljebb értünk elkezdett fújni a szél. Ádámnak volt egy esőkabátja (széldzseki) de nekem nem volt olyanom, csak egy vékony pulcsit és egy sálat tettem be. Feljebb már óriási szél volt, itt megkaptam Ádám kabátját.. Feljutottunk valameddig de tej köd és iszonyú erős szél fogadott. A táblák szerint előttünk volt a kráter de sehol nem láttuk. Egy kis kunyhót pillantottunk meg (3 fala volt egy pedig nyitott, bent taláne gy koszos pad és ázott föld) besiettünk oda. Ittunk egyet és megettünk 1-1 kekszet. Najó, csak ki kell menni, itt a kráter valahol, menjünk! Kiléptünk 3-4 métert mentünk fel de akkora szél volt hogy nekem le kellett gugolnom, ülönben elestem volna. Így gugolva visszamásztam a kunyhóig. Ádám is visszajött. Nem csak a szél volt a baj, hanem a köd is, kissé veszélyes volt. Annyira szörnyű idő volt hogy még a kis kunyhót sem volt kedvem lefotózni, gondolhatjátok. Lefelé siettünk, gyoran minél lejjebb a melegbe akartunk érni. Az én cipőm, mint említettem kibírta a procedúrát és Ádám kabátja is rajtam volt, így én kellemesen sétáltam visszafelé, de szegény Ádám csurom víz volt és a cipője is teljesen átázott. Nos hát így ért véget a vulkán meghódítása, talán ott voltunk, talán nem..

Búcsú a pillangó bal szárnyától

Elérkezett az idő hogy szedjük a sátorfánkat és áttelepedjünk a sziget másik felébe, a síkságra, a turista negyedbe. Végülis azt is fel kell fedezni. Titkon reméltem hogy ott hátha tudok majd éjjel aludni nem lesz ennyi állathang..
Még mielőtt tovább állunk, megemlítem a sziget ezen a felén élő embereket. Ők mind feketék, fehér turistát csak elvétve láttunk. Nincsenek "specializálódva" a turistákra, nincsenek bóvlik, nyakláncot áruló fekák mindenfelé, nem foglalkoznak veled. Egy nagy ABC volt ahol tudtunk vásárolni olyan 20 percnyire, ott voltak csak fehérek. Éttermek se nagyon voltak, inkább csak ilyen lepukkant 5-10 embert befogadni képest helyi pub szerű "éttermek", mint a kebabosok otthon.. Egyik nap találtunk egy nagyon helyes éttermet mégiscsak az út mentén, így kipróbáltuk. Érdekes ételek voltak, talán majd egyszer megszeretem ezeket. Az étterem felett aludni is lehetett, volt pár fehér is rajtunk kívül, akik a napi vacsorájukra jöttek le. A kert később megtelt laza fehérekkel és feketékkel, majd a helyi banda nekilódult és elkezdtek dobolni, énekelni. A lányok, nők pedig táncolni. Nem tudom a banda tagjai voltak-e vagy csak ismerősök/arra járók, mindig csak egy nő táncolt, a többiek tapsoltak, majd követte a másik. Nagyon jó hangulatuk volt, mindenki nevetett, boldog és felszabadult volt.

KATT IDE: www.youtube.com/watch?v=Y61h0cldxdE&feature=youtu.be

A helyiek amúgy nagyon kedvesek voltak mindig, bármerre jártunk. Az utak vékonyak, nincsenek kivilágítva, kanyarognak jobbra balra, a helyeik száguldoznak rajta, ha van autójuk, amúgy nem jellemző. Egyszer álltunk dugóban az egyik város közelében, mert sztrájkoltak a rum gyár bejáratánál, így lassítva a forgalmat. (nem mertem lefotózni őket) Délutánonként egyenruhás gyerekek álltak az út szélén, várták az iskola "buszt", vagy éppen gyalog mentek haza. Általában kék farmerbe voltak és a polójuk volt az iskolájuknak megfelelő. Nem értem hogy nem volt melegük. (u.i. nemrég olvastam hogy az ilyen nagyon meleg területeket, azért hordanak hosszú nadrágot és pólót, mert így kevésbé dehidratálódnak..) Ahogy jöttünk ki az esős évszakból egyre melegebb lett, nem is bántuk hogy költözünk az állítólag privát tengerparttal és hatalmas medencével rendelkező új apartmanunkba. A közlekedésre visszatérve a probléma inkább a gyalogosokkal volt, illetve éjszaka a fekete gyaologosokkal. Észrevehetetlenek. Egyszer egy óriási hatalmas leguánt pillantottunk meg az út kellős közepén. Még időben lelassítottunk, élt, ott ált az út közepén és nézelődött. Mire felocsúdtam a csodálatából és  előkaptam a fényképezőm már tovább ment.
A falfestmények igen gyakoriak, rengeteget láttunk belőle, de általában autóban voltunk így megörökíteni nem nagyon tudtam őket. Itt egy példa:

Óó és most jut eszembe, volt még egy programunk csak nem vittem fényképezőgépet ezért majdnem el lett felejtve, jó hogy a nevét felírtam ide magamnak és rá is jöttem mit takar:

A Galamb-szigeten

Nos, nem egy galambokkal teli szigetről van szó, nem is tudjuk miért ez a neve. Lényeg a lényeg hogy ez egy icipici sziget a parttól úgy fél óra/1 óra? kajakozásra. Úgyhogy béreltünk egy kétszemélyes kajakot és Ádám szépen átevezett a szigetecskére. (ha én eveztem csak csaptam rá a vizet így inkább meg lett mondva hogy üljek nyugton). A szigeten kikötöttünk, majd snorkellingezni mentünk. A víz olyan meleg volt hogy nem kellett búvárruha, csak fürdőruha volt rajtunk és ígyis legalább egy órát néztük a szebbnél szebb és színesebb halakat a sziget öblénél. Néhol le is ért/érhetett volna a lábunk ha letesszük, de én féltem nehogy rálépjek valami polipra vagy ki tudja mire ami megbúlyik a homok vagy a növények alatt. A szigettől alig 3-4 méterre viszont hirtelen mélyült a víz, ott már rendes, palackos búvárok merültek alá.

Szóval a Jardin de Corail felől eveztünk be a Piscine öbölbe. A fotóból nem kivehetőek a méretarányok, de ez egy nagyon kicsi sziget, 5 perc alatt el lehet úszni a Piscine öbléből a kijárathoz, a két kis sziget között 1,5-2 méter volt néhol a víz..

Még a partról sem készítettem fotót.. hihetetlen. Ezért letöltöttem a netről, azért nem volt közel:

Még pár fotó búcsúzásul:

Bó és a hernyó találkozása

Narancsot is megették

Nahát, valaki elfoglalta a napágyamat?

Mindent meg kell kóstolni

Búszúzóul: A Halloween-i naplámpás